VII.

Chapter 7.

....Ezzel sajnos még nem volt vége,mert ami ezután várt rám az állatkertben, nem lennétek a helyemben......
Épp az állatkerti boltoknál sétálgattam, amikor a távolban észrevettem egy ismerős arcot.
Az arc tulajdonosa nem volt más, mint Niall. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre, és gyorsan bementem az egyik ajándékboltba.
Vettem magamnak egy kis elefántot és egy nyári szalmakalapot, amit fizetés után fel is vettem, az emléktárgyat pedig a táskámba csúsztattam.
'Nem vett észre' - sóhajtottam egy nagyot, amikor nekimentem egy másik srácnak, aki Harry volt.
Gyorsan sarkon fordultam, amikor észrevette, hogy én vagyok, és megfogta a karomat.
- Annabelle, te is itt vagy.. - mosolygott - Nem akarsz velem együtt nézelődni? - kérdezte kedvesen.
- Épp menni készülök, szóval bocsi nem.. - próbáltam kihúzni a karomat kezei közül.
Ekkor láttam, hogy Niall hozzánk közelít.
- Engedj el.. - húztam még jobban a kezem, mire ő is észrevette Niall közeledtét, és elengedett.
- Hát itt meg mi folyik? - értetlenkedett Niall.
- Meg tudom magyarázni... - mentegetőztem.
- Hallgatlak.. - tette karba a kezét.
Hátrapillantottam Harry-re, hogy segítsen, de ő csak elfordult tőlem.
- Épp sétálgattam egyedül, és mint látod bementem a boltba.. amikor találkoztam Harry-vel, és úgy gondolta, hogy mehetnénk együtt..ennyi volt.. - magyaráztam.
- És miért szorította meg a karod? - pillantott most Harry-re.
- Az véletlen volt.. - válaszolt egyszerűen Hazza.
- Aha véletlen mi...Ne próbálkozz Harry, és ne erőszakoskodj Annabelle-el, mert velem gyűlik meg a bajod.. - védett engem.
- Én erőszakoskodni, ugyan... nem szokott ellenkezni.. - nevetett fel, mire én eléggé megijedtem.
- Mi az , hogy nem szokott ellenkezni, ezt mire érted..? - nézett kérdőn rá, majd rám.
- Ezt nem bírom tovább, rajtam ne veszekedjetek.. nekem is vannak hibáim, igaz, de engem hagyjatok egy darabig békén.. - törtem ki magamból, és elszaladtam.
Niall próbált utánam rohanni, de én gyorsabb voltam, így nem ért utól, majd feladta.
Majdnem hazáig így siettem volna, amikor megbotlottam, és elestem. A térdeimen teljesen lehorzsolódott a bőr és feldagadt, mint a bal lábfejem.
Alig bírtam hazatántorogni, mire hazaértem a vér már lefolyt a lépcsőre, amitől kicsit megrettentem, de mivel nem vagyok annyira rosszul a vértől, ezért kibírtam. Amikor beértem, bevizeztem egy törölközőt, és betekertem a lábaimat miközben a kanapéra feküdtem.
A fájdalom, vagy valami, amit nem tudok pontosan meghatározni, elnyomott az álmok meséjébe. Talán a fáradság lehetett.
Rosszat álmodhattam, mert hirtelen keltem fel, amitől megijesztettem a kanapé melletti székben ülő és aggódó Niall-t.
- Úristen, mi történt? - néztem körül.
- Nyugodj meg Ana, itt vagyok.. rosszat álmodhattál... - jött oda hozzám, leült mellém és megfogta a kezeim.
- Niall... - öleltem át szorosan és éreztem ,hogy szeretettel ő is visszaölel.
- Harry-vel beszélgettem, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy mit csináltál a lábaidnak..? Megnézhetem? - kérdezte kedvesen.
Lassan levettem a kötésnek szolgáló kendőt, mire látszott az alvatt vérrel beterített , lehorzsolódott bőrfelület.
- Nem valami szép...ha akarod bevihetlek az ügyeletre.. - ajánlotta fel.
- N-n-e-m kell... - dadogtam - Ez csak egy kis karcolás, kibírom..
- Belle, ne légy ennyire makacs.. ha nagyon fáj, és nem bírsz ráállni, akkor viszlek..Amúgy mit is csináltál neki? - nézegette még mindig a lábam, amikor észrevette a dagadtabb bal lábfejem - És ez? Lehet eltörött, mennünk kell... - állt fel.
'Soha nem hívtak még Belle-nek' - suhant át az agyamon.
- Niall, azt mondtam nem, akkor nem.. kutya-bajom... - válaszoltam meg, viszont magamban nagyon is fájt.
- Jó te akartad.. - emelt fel a kanapéról.
- Niall, tegyél le.. tegyél már le... - kiabáltam, de ő nem hallgatott rám, csak kivitt a házból, berakott a kocsiba és még visszament, hogy bezárjon mindent.
Végül beszállt mellém, és elindultunk.
- Tudok egy közeli ügyeletet, oda megyünk.. - mondta határozottan.
- De... - kezdtem volna, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nincs semmi de.. - simította meg az arcom - Muszáj, hogy bevigyelek.. - pillantott vissza az útra.
- Nem azt akartam mondani.. - fújtam el az arcomból a hajam - Meg sem fésülködtem, ahh...mindegy nem erről van szó hanem, hogy te viszel be, érted TE? - meredtem rá.
- Így is gyönyörű vagy, nyugodj meg..Amúgy miért baj az, ha én viszlek be?
- Nem baj, csak meglepő lesz, hogy egy One Direction-os tag visz be egy átlagos lányt, az ügyeletre.. - hajtottam kicsit lejjebb a fejem.
- Te koránt sem vagy átlagos.. - mosolygott - És ismernek már, hogy te a ........ - hirtelen abbahagyta.
- Mi vagyok én?
- Hozzánk tartozol, mármint közelről ismered az 1D-t..ezt akartam mondani, csak nem jutott eszembe.. - hadarta el.
- Aha... - válaszoltam, amin hallatszódott, hogy nem hiszem el.
- Na jó, ez majd megbeszéljük, mert itt vagyunk.. - állt meg.
Kiszállt, és az én ajtómhoz sietett, hogy kivegyen.
- Te most komolyan így akarsz bevinni? - kérdeztem átkarolva a nyakát.
-Megpróbálhatsz a saját lábaidon menni, ha azt szeretnéd.. - rakott le gyengéden.
Még jó, hogy tartott, mert ha nem tart mentem összerogyottak volna a lábaim.
- Na ezért viszlek én.. - vett újra fel.
- Köszönöm.. - súgtam a fülébe, és a fejemet a vállára helyeztem.
Elég jól megvizsgálták a lábaim, mert többször is a sírás határán találtam magam, végül fájdalomcsillapítót írtak fel és befáslizták  őket. Persze Niall-t megkérték , mert azt hitték, hogy a pasim, hogy segítsen nekem járkálni, amit Niall komolyan is vett. A bal lábfejem csak megzúzódott, nem tört el, még jó..(:
Hazavitt, ahol már várt engem Elena. Nem tudom hogyan jutott be, biztos bejött amikor épp Niall kint volt, mert egyszer kiment. Amikor meglátta, hogy Niall milyen aranyosan visz be a házba, nem állhatta meg szó nélkül.
- De édes.. - fogta be hirtelen a száját.
- Ilyenkor bezzeg cuki vagyok.. - nevette el magát Niall, majd lerakott a hálószobámban lévő franciaágyra, ahova követett minket Elena is.
Egy kicsit kétértelműnek látszott, milyen közel került hozzám, miközben letett, amitől  kipirultam.
- Köszönök mindent... - pillantottam azokba a nagy , kékségekbe.
- Igazán nincs mit, megteszek bármit..  - szélesedett a szája, amikor rájött, hogy mit mondott, és mi már akkor nevettünk - Jó,jó.. nem úgy értettem, de ha akarod, lehet úgy is.. - kacsintott perverzen.
Ekkor már az ágyam szélén ültek.
- Öhhhm, majd meglátjuk.. - vágtam vissza.
- Amúgy azt mondta az orvos, hogy mindig itt kell lennem vele, mert segítenem kell a felépülésben.. - magyarázta Elena-nak , aki megint félreértette.
- És mivel segíted? - húzogatta a szemöldökét.
- Elena...segítek neki járni, mert egyedül most nem tud.. - oktatta.
- Ezt nem annak a személynek kellene mondani, aki a 'pasid'? - mutatott nagy idézőjeleket, mire mi egymásra néztünk.
- Azt hitték én vagyok a pasija.. - válaszolta elégedetten.
- És tényleg az vagy? - kérdezett vissza Elena.
- Hahó, én is itt vagyok... Ezt tőle kell megkérdezni? - szóltam bele.
- Miért ne.. - húzta fel nevetve a vállát Elena.
- Igazából nem, nem vagyok a pasija.. - vallotta be Niall, de éreztem a hangjából, hogy szomorúan mondja.
Egyikőnk sem szólott pár percig , így a szobát kínos csönd fedte be.
- Majd egyszer az leszel, nem is olyan soká.. - kacsintott Elena, mire rápillantottam villogtató szemeimmel.
- Azt majd én eldöntöm.. - mondtam peckesen.
- Ilyet ne csinálj.. - kezdett el nevetni Elena.
- Milyet is? - értetlenkedtem.
- Hát az előző üléses beállásodat.. - nevetett még jobban.
- Ezt? - mutattam még egyszer.
- Igeen... - tört ki belőle a hang.
Minden féle nevetős hang, amin mi is elkezdtünk kuncogni. Már csak az lesz a baj, ha Elena-nak ez eszébe jut, megint nevet, mi meg csak nézzük.
- Szerintem most hagyjuk pihenni a beteget.. - magasodott az ágyam mellé, Niall.
- El akartok menni? Itt akartok hagyni? - kérdeztem kicsit megjátszva.
- Nyugi Belle, csak a konyhába megyünk, hogy tudj pihenni egy kicsit.... - puszilta meg a homlokom.
Elhagyták a szobám, még hallottam , hogy Elena kicsit 'leszidja' Niall-t, miután becsukták az ajtót.
- Annabelle-t soha nem becéztük még Belle-nek..honnan jött ez az ötlet?
- Komolyan soha? Akkor én kérek elnézést, de annyira illik hozzá ez a név is....akkor új becenevet adtam neki.. - szűrődött Niall aranyos hangja.
'Belle, Belle...tényleg aranyos.. de az még jobban esik, hogy ő találta ki nekem' - gondolkodtam el, majd elnyomott az álom.
Éjszaka közepén ébredeztem fel. A telefonom alig találtam meg a nagy sötétségben.
'Úristen 10 óra!? Még meg sem fürödtem...' - próbáltam felállni amikor egy nagy csattanás hallatszott a padlómon, és én találkoztam a földdel.
Niall hamar felért, és berontott a szobámba, egy száll alsóneműben. Felkapcsolta a villanyt is.
- Mi történt? Belle, csak kiabálnod kellett volna... - segített felállni.
- Csak láttam, hogy a padlómnak ölelésre van szüksége...most egy darabig nem fog kelleni neki, mert akkora adagot kapott.. - próbáltam viccre fogni.
- Te lány... ezt szeretem benned...annyira aranyosan ki tudod hozni magad mindenből.. - érintette meg az ágyon levő kezemet, kezeivel.
Én csak mosolyogtam, majd visszajött az emlékezetem arról, hogy valójában mit akarok csinálni.
- Nekem meg kell fürödnöm... - próbáltam megint felállni, amikor Niall megfogta a derekam, és segített tartani.
- Azt hogyan tervezed? - kérdezte.
- Nem tudom...mert tusolni nem tudnék, de egyedül a fürdőkádba sem tudok beleszállni...vagyis jobban mondva kiszállni belőle... - okoskodtam.
- Akkor ? Mi legyen? Mert én már megfürödtem, újra nem fogok.. - csillant meg a perverz gondolat a szemében.
- És még , hogy én vagyok a perverz..aha...- tettem karba a kezem - Csak az lesz, hogy megpróbálok beleülni a kádba...és majd meglátjuk.. mondjuk lehet ordítani fogok, mert csípni fogja a lábamat a víz... - borzongtam bele - De nem jöhetsz be.. - jelentettem ki határozottan.
- Jó, jó.....akkor az ajtód őre leszek.. - állt be mellettem mint egy testőr, amin jót nevettem.
- Akkor menjünk..
Lassan lépkedtem, Niall pedig tartott. Éreztem, hogy most sokkal jobban megy, talán azért mert erőt vettem magamon.Még a fürdőbe is besegített, ahol együtt megcsináltuk a vizet, persze közben egymást fröcsköltük, amit én kezdeményeztem, majd kiment és magamra hagyott.
- Csak egy szavadba kerül, és bemegyek.. - tette hozzá még az ajtó előtt.
- Oké, megjegyeztem..
Megkapaszkodtam a kád széleibe, és beleengedtem magam a vízbe.Eleinte nagyon csípte a sebeimet a víz annyira, hogy a könnyeim már potyogtak, végül eltompult a fájdalom, és jól éreztem magam benne. Csak egyet felejtettem el, a fehérneműt.
- Niall... - kiabáltam ki a habok közül - Előre szólok, ne gyere be...csak hoznál nekem egy fehérneműt? - kérleltem.
- Persze, hol találom őket?
- A szobámban a tv-s szekrény melletti komótban, köszönöm... - adtam meg a helyét.
- És milyet hozzak?
- Amilyen neked tetszik... - mosolyodtam el.
- Oké, akkor sietek..
Még egy darabig élveztem a langyos víz ringatását a bőrömön, amikor kopogtak az ajtón.
- Bevihetem?
- Várj egy kicsit.. - bújtam lejjebb a vízben, hogy a habok teljesen elfedjenek - Jöhetsz....
Óvatosan benyitott, és engem fürkészett, nem-e lát valamit belőlem, de láttam az arcán a csalódottságot, hogy én megakadályoztam a látványt, amire vágyott.
- Itt van.. - tette le a kád mellé - Bent maradhatok? - mosolygott kajánul.
- Nem,nem maradhatsz.. - adtam a választ határozottan.
- De, ha véletlen elesnél?
- Nem fogok.. nyugi.. ha meg igen , akkor kiabálok.. - nevettem.

Kiment, én pedig lassan feltápászkodtam, amikor megláttam, hogy milyen alvót választott nekem.

Egy élénk piros fehérnemű szettet, ami nagyon dögösnek bizonyult. Magamon persze nem úgy láttam, mint a kirakati babákon, de ha már ez van itt. Miután magamra kaptam, megvizsgáltam a lábaim, egész szépnek bizonyult a sebhely,a bal lábfejem pedig már teljesen lelappadt, és tudtam járni, de arra gondoltam, mivel ingadozó járású vagyok még, ezért jó ha Niall itt van.
A saját lábamon mentem ki , abban az alváshoz szükséges ruhában, ha ezt nevezhetem ruhának, amit Niall választott.
- Magadtól? Fejlődés... ja és szexi.. - kacsintott.
- Igen, ügyes vagyok, és nézd mennyivel szebb, hogy lemostam az alvadt vért.. - mutogattam a lábam - Ja és köszönöm a bókot.. - pirultam el.
- Gyere, azért csak jobb ha segítek bemenni a szobába.. - ajánlotta fel a segítségét, amit el is fogadtam, és belekarolva mentünk be az ajtómon.
- Amúgy te hol alszol? - kérdeztem, miközben leültetett.
- A kanapén... - üllt mellém.
- Raktatok rá ágyneműt, ilyesmit? - tudakoltam.
- Igen, amíg te aludtál , Elena segített nekem megágyazni.. - magyarázta.
- És vacsoráztál rendesen? - kérdeztem tovább, mert csak az enyém a lakás, én gondoskodom a benne lévőkről.
- Persze, ettem ha nem baj...
- Nem, miért lenne baj? Örülök, hogy itthon érzed magad.. - mosolyogtam rá, a széles mosolyommal.
- Este 11 van, de te így tudsz mosolyogni? - kérdezte nevetve.
- Igen, hiszen olyan vagyok mint egy ma született bárány.. most ébredtem fel, a fürdés is jót tett..hiperaktív vagyok ilyenkor.. - adtam neki a határozott választ.
- Akkor azt megengedné a hiperaktív kisasszony, hogy mellette aludjak? Kicsit kényelmetlen a kanapé, az ülésre való.. - furfangoskodott.
- Hát, jó.. aludj mellettem, de ha véletlen lecsaplak, akkor arról nem én tehetek.. - nevettem.
- Nem fogok haragudni.. - mosolygott majd eltűnt, hogy hozza a saját cuccát.
' Mit tettem? Annabelle, miért nem gondolkozol, még mielőtt beszélsz!?!? ' - futott át az agyamon, miközben arrébb húztam a saját cuccaimat, az ágy közepéről.

Nemsokára újra nyílt az ajtóm, és láttam, hogy Niall hozza a párnáját, és a takaróját.


13 megjegyzés:

  1. de jó:d
    ma hozzd lécci a kövit.:df

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik;))
      Ma tudom csak hozni..^^
      xx

      Törlés
  2. hallod most kovit konyorgok.:((

    VálaszTörlés
  3. uhh izgi kövit ma.*-*<3<3<3

    VálaszTörlés
  4. Jaj remélem ma hozod az új rész.:*
    Ha nem akkor holnap hoszhatnál dupla részt.:*
    puszi Szasza xxx :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma tudom csak hozni:)
      Dupla rész, hű..annak biztos örülnétek..^^
      xx

      Törlés