VIII.

Chapter 8.

.......Nemsokára újra nyílt az ajtóm, és láttam, hogy Niall hozza a párnáját, és a takaróját..........

- Biztos vagy benne, hogy itt aludhatok? - kérdezte meg félénken.

- Ha már azt mondtam, hogy igen, akkor úgy is marad , gyere.. - vettem el a cuccait, és az enyéim mellé helyeztem- Nézzünk valamit? - ötleteltem, amikor befeküdt mellém.

- És mit szeretnél nézni? - állt volna fel, de megállítottam.

- Én megyek, most - húztam vissza, és én álltam fel.

- De neked vigyázni kell a lábaidra.. - aggódott.

- Nem lesz semmi baj, nyugi.. - keltem ki az ágyból.

- Ha már így tudsz járkálni,rám nincs is szükség.. - vágott egy huncut mosolyt.

- De nekem szükségem van rád... - néztem tündöklő kék szemeibe.

- Annabelle...nem tudom, hogy te , hogy érzel irántam, de én ..... ..szeretlek... - jött oda hozzám, mivel én ekkor a tv-nél voltam.

- Bevallom, mindig is arról álmodoztam, hogy te leszel egyszer a pasim.. - néztem a DvD-ket.

- Tényleg?Akkor itt a megfelelő alkalom.. Leszel a barátnőm..? - fogta meg a kezem.

'Most mit válaszoljak, szeretem...de ... ott egy de... a zaklatások Harrytől, a de ezt takarja..' - pörgött az agyam.

Végül kimondtam, amit gondoltam.

- Igen, leszek a barátnőd,Niall.. - öleltem át szorosan, és ő örömében egy óriási csókot nyomott ajkaimra.

- Most pedig válasszuk ki,  a legjobb filmet.. - mondta letörölhetetlen vigyorral az arcán Niall.

- Örülsz, hős szerelmes..? Szeretlek Niall.. - maradt széles az én szám is.

- Hogyne örülnék..a világ legjobb lánya az enyém lett.. - vett a karjaiba.

- Azért nem a világ legjobb lánya.. de nem baj.. és amúgy mikor jelentjük be? - kérdeztem tovább miközben még mindig nézelődtem a filmek között miután lerakott.

- Ha akarod, akár holnap is bejelenthetjük...te döntöd el, amikor te szeretnéd,amúgy választottál már filmet? - fogta meg a derekam.

- Inkább teljen el, 1 hét , mivel a rajongóitok így is sejtenek pár dolgot... - adtam a jobb ötletet.

- Akkor jövő hétre beszervezek egy rádiózást, úgy jó?

- Megfelelő.. - pusziltam meg az arcát - Te láttad már az 'Ariel a kis hableány' című mesét? - tettem fel a kérdésemet nevetve.

- Igen láttam , azt hiszem... miért? Mesét akarsz nézni? - nézett rám gyanút fogó szemekkel.

- Ha te is akarsz, akkor nézhetjük azt.. nincs semmi jó filmem.. - vettem elő a mesét.

- Oké..Amúgy honnan van neked ennyi meséd? - nézte meg jobban a gyűjteményt.

- Van egy kishúgom, elfelejtetted? Neki kellett vennem ezeket, ha véletlen nálam akar aludni.. - magyaráztam neki, miközben bekészítettem a lemezt.

- Jaj, tényleg.. mondtad..Majd bemutatsz neki? Ő is directioner, mint a nővére? - kérdezősködött felőle.

- Igen, ő is directioner, és majd el akarom vinni egy koncertetekre..ahol találkozik is veletek..csak majd ha nagyobb lesz.

- Mennyi idős?

- 7 éves, 10 éves voltam amikor megszületett.. - válaszoltam aranyosan.

- Imádom a kicsiket.. - tette hozzá cukin.

- Ennek örülök, mert egyszer-egyszer nekem kell rá vigyáznom, akkor hazautazom, és otthon vagyok vele, ha akarsz majd eljöhetsz velem.. - tanácsoltam.

- Ez jó ötlet drágám.. - érintettem meg puha ajkaival az arcom.

Megnéztük a mesebeli történetet, miután vége lett pedig már túl későnek találtuk az időt, ezért inkább mind a ketten elaludtunk.

Reggel olyan 8 óra lehetett amikor kinyillottak a szemeim, és már éreztem, hogy nem tudok visszaaludni.

Lassan megfordultam az ágyon, mert azt hittem, hogy Niall is az ágyban van, de csak azt hittem. A helye, ahol korábban feküdt hűlten állt.

Felültem és gondolkodni kezdtem, hogy 'köszönés, vagy értesítés nélkül nem ment volna el'.

Óvatosan felálltam, és kimentem az ajtómon, amikor egy finom illat csapta meg az orromat. Az irányt egyből az illat forrása felé vettem, amikor megláttam a konyhában Niall-t.

- Jó reggelt.. - köszöntöttem aranyos hangon, mire ő hátrafordult.

- Neked is , kicsim.. Meg akartalak lepni, de látom nem vagy meg nélkülem.. - mosolygott.

- Nem tudtam merre vagy, ezért akartam körülnézni.. - vallottam be, amikor közelebb mentem hozzá.

- Nem baj, tudom, hogy ilyen vagy.. mert Elena elmondott mindent.. - mosolyodott el, közben megcsókolt.

- Tényleg? Az jó, hogy nem avatott be, miket mondott.. mondjuk én is sok mindent tudok rólad.. - nevettem el magam.

- Milyen igaz.. - fogta meg az állát - Amúgy, kész a reggeli, nem valami nagy szám, de remélem ízlik majd.. - vette fel az egyik tányért, amit előkészített.

- Szerintem minden ízleni fog , amit te csinálsz.. - kacsintottam, amikor a kezembe adta azt a tányért amire már rárakta a reggelinek szolgáló ételt.

Segítettem a terítésben, hiszen csak ketten ettünk. Evés közben , kopogtak az ajtón.

- Várj kinyitom.. - akartam volna felállni, amikor Niall felállt helyettem.

- Hagyd csak, egyél... - ment az ajtóhoz.

Kinyitotta az ajtót, és meglepődve nézett arra a személyre , aki az ajtó másik felén állt.

- Szia, Harry...miért vagy itt? - kérdezte megváltozott hanggal mint ahogyan azelőtt beszéltünk.

- Niall..helló, nem számítottam rád...Annabelle-hez jöttem volna, de látom társasága van...én megyek is... - fordult meg.

- Ha nagyon fontos, akkor bejöhetsz.. - próbálta visszahívni Niall.

Én még megszólalni sem mertem, csak ültem és vártam a következményeket. Végül csak nem jött be, elment. Kifújhattam a levegőt, de kicsit elhamarkodtam, mert most jött a neheze.

'Mit mondok Niall-nek?'

- Mit akart Harry? - kérdezte tőlem Niall, miközben az arcomat fürkészte.

- Nem tudom... - néztem rá, tényleg mit sem tudva.

- Hmm, majd megkérdezem tőle ha megyünk gyakorolni.. - vonta meg a vállát - Amúgy, ízlik? - nézte, ahogyan az utolsó falatot ettem meg.

- Igen, köszönöm..nagyon finom volt.. - ült mosoly a számra - És mikor kell menned gyakorolni a srácokkal, mert akkor elmennék Elena-hoz , és beterveznénk valami csajos  délutánt.. - találtam ki egy újabb ötletet.

- Azt még pontosan nem tudjuk, majd értesítenek..de rájöttem, hogy nagyon jó ötleteid szoktak lenni.. - válaszolta, miközben ő is megette a reggelijét.

Elvettem a tányérját, és elmosogattam, hogy ne maradjon mosatlan.

- Fáj még a lábad? - nézett végig rajtam Niall, aki még az asztalnál ült és figyelt.

- Kicsit fáj, gyönyörűek rajta a sebtapaszok, de már tudok járni egyedül.. - adtam a választ kedvesen.

- Akkor , nem megyünk el hozzánk? - húzta szélesre ajkait.

- Mehetünk, de akkor előbb öltözzek fel, mert te fel vagy, de én? - néztem magamra.

- Akkor futás öltözni..persze annyira ne fuss.. - próbált ösztökélni Niall.

Besiettem, ahogy tudtam a szobámba, és keresni kezdtem a cuccaim között valami jó ruhát, amikor megláttam, hogy villog a telefonom. Akkor szokott villogni, ha SMS-em vagy ha hívásom volt. Hirtelen odanyúltam, hogy megnézzem mi az. Harry-től volt egy üzenetem, és vagy 10 nem fogadott hívásom.

Megnyitottam az üzenetet, ez állt benne: ' Szióka,drága...Miért van Niall nálad? Tud már *rólunk* ? Történt köztetek valami? Minél hamarabb hívj fel..csók: Hazza xx '

'Őrült, őrült,őrült..ahh, mit csináljak..? Egyáltalán milyen *rólunk*-ról beszél? Mindegy..remélem nem zaklat most, hogy meglátott Niall-el' - raktam le a telefont.

Kerestem magamnak egy pántos , nyári , zöld felsőt , hozzá felvettem egy kissé szaggatott  hosszú farmert, hogy ne látszódjanak a lábaimon a sebek. Egy zöldes szandál, és a zöldes árnyalatú kiegészítők, pont jól jöttek most, hogy használjam őket.

Amikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Niall kicsit türelmetlenkedett, de mikor meglátott , azon nyomban elszállt az a kis 'idegességnek' nevezett érzete is.

- Na? Mehetünk? - lépkedtem közelebb hozzá.

- Elbűvölően nézel ki.. - lepődött meg rajtam - Ja, és igen mehetünk.. - nyitott ajtót.

- A telefonomat a szobában felejtettem, egy pillanat.. - rohantam vissza.

- Siess..

Beszaladtam a szobába, amikor felvettem a telefonomat, hogy elrakhassam, megint láttam, hogy Harry próbált hívni.

'Szálljon már le rólam...' - csúsztattam a zsebembe.

- Indulhatunk.. - jöttem ki.

Ahogyan elindultunk, út közben megint csörgött a telefonom.

'Most felveszem, hogy ne zaklasson tovább, főleg Niall-éknál ne..' - vettem ki a telefont onnan, ahova korábban raktam.

- Igen tessék? - szóltam bele úgy, mintha nem láttam volna ki az, pedig tudtam.

- Szia , szivi.. nem láttad hányszor hívtalak? Még SMS-t is küldtem, nem igaz , hogy nem vetted észre...Amúgy mikor tudunk találkozni, kettesben? - kérdezte meg rekedtes hangján.

- De észrevettem, és bocsi, de mostanában elfoglalt leszek, nem tudok időpontot mondani, szia... - tettem le a telefont.

- Ki volt az, Ana? - pillantott rám Niall, egy másodpercre.

- Egyik ismerősöm találkozót szeretett volna, de beavattam, hogy nem érek rá mostanában... - válaszoltam az első gondolatomat, ami eszembe jutott.

- Miért ne érnél rá?

- Mert veletek leszek, és nem akarok senkivel találkozgatni... - magyaráztam.

- Jaa, srác volt? - nevetett kicsit fel.

- Igen, az.. - fújtam kicsit arrébb a hajam.

- Akkor nem csak nekem tetszel, de megszívta mert én kaptalak meg, és nem adlak senkinek.. - fogta meg a kezem.

Nem tudtam nem elmosolyodni azon, hogy Niall mennyire örül, hogy összejöttünk. Mivel kocsival indultunk utunknak ezért, hamar a házuk elé is értünk.

- Segítsek kiszállni? - ajánlotta fel a segítségét.

- Szerintem megoldom, de köszönöm, hogy felajánlottad édes.. - pusziltam meg az arcát.

Úgy is lett , ahogyan mondtam, ki tudtam szállni egyedül is. A térdeim kicsit sajognak még, de egyre jobb, egyre jobban érzem, hogy gyógyulnak, pedig csak tegnap estem el.

Bementünk a házba, Elena sehol. A földszinten nem volt az egyszer biztos.

- Biztos az emeleten elbújt a szobájába.. - mosolygott perverzen Niall - Megyek benézek hozzá.. - indult el, amikor megállítottam.

- Az sem biztos , hogy egyedül van, sőt tuti..ne zavard már a húgodat, lassan ő is felnőtt, neki is kell a párkapcsolat.. - suttogtam neki.

- A bátyus mindig rosszkor van rossz helyen, szóval ez ne változzon.. - válaszolt meg engem, majd a szoba felé vette az irányt.

- Meg fog ölni.. - tettem hozzá a véleményem, majd lent vártam, hogy mi lesz.

Végül kicsit feljebb mentem én is a lépcsőn, hiszen csak így láttam mi fog kisülni az egészből, amire viszont kíváncsi voltam.

Niall semennyit nem vaccilált, hanem csak egyszerűen berontott.

- Szia , húgi..és Zayn?? - nevette el magát.

- Niall.. - hallottam Elena ordítását - Nem szokás kopogni, ahh menj a szobámból... - tolta ki a szobájából, amikor meglátott engem.

- Annabelle.. - szaladt oda hozzám - Te tudsz egyedül járni? - nézett végig rajtam.

- Nem vagyok kisgyerek, persze, tudok.. - nevettem - Na , és mit csináltatok? - kérdeztem perverzen villogtatva a szemeim.

- Ana....csak, csak eljött Zayn, és filmeztünk... - vörösödött ki - semmi más...amíg Niall meg nem rontotta. - meredt tesójára haragos szemekkel.

- Aha, semmi más, akkor miért találtam Zayn-t rajtad? - pillantott a még mindig a szobában fekvő Zayn-re.

- Jaj, Niall...nem hallottál még a szerelemről, és Cupido nyiláról? - próbáltam védeni Elena-t és Zayn-t.

- Jó,jó.. most akkor eltekintek az előbb látottaktól, de csak Belle miatt, rendben? - tette karba kezeit.

- Megérthetnéd, hogy nem vagyok gyerek... - förmedt rá - Amúgy nem szoktál ilyen lenni, mi van veled? - fürkészte az arcát.

- Talán mert én is párra találtam, egy olyan idősben , mint te.. na jó, kicsit idősebb.. - kerekedett egy nagy mosoly az arcára.

- Csak nem? - pillantott rám, mire én boldogan bólogattam - Hát, akkor gratulálok..most már te leszel a nővérkém.. - kuncogott.

- Eddig is én voltam, a suliban..Na de most menj vissza a 'pasidhoz' - hessegettem.

Megpuszilta örömből az arcom, és visszasietett, miközben visszacsukta az ajtót.

- Miért vagy ennyire engedékeny, szépség? - kérdezte Niall, miközben átkarolt, ahogyan lépkedtünk együtt le a lépcsőfokokról.

- A barátnőm, és most már , úgymond 'rokoni' kapcsolatba is kerültünk.. Mindig is anyáskodni fogok felette, és tudom milyen ilyenkor neki, hiszen én is annyi idős vagyok mint ő.. - érintettem meg a puha ajkaimmal az övéit.

- És mi nem akarunk a szobámban olyat csinálni mint ők? - fogta meg a csípőmet.

- Milyet is csináltak? - karoltam át a nyakát.

- Egy-két csók, de lehet több lesz belőle nekik.. - válaszolt perverz hangnemben - De Elena nem múlt el 18, húú.. - kezdett el idegeskedni, de lenyugtattam.

- Én sem múltam el 18, mégis ilyet tervezel, szóval... amúgy nem hinném , hogy Zayn annyira rámenős lenne...nyugi.. - puszilgattam a nyakát, amit éreztem, hogy jól esik neki.

- Ahh... - nyögött fel - Ez is igaz, jó akkor most nem fogom ezt nézni.. - csókolt meg - De csak a te kedvedért..

- De rendes vagy... - pillantottam a szemeibe - És mit csináljunk? - tettem fel boldogan kérdésem.

- Hmmm...van ötletem, de azt hagyjuk estére, jó? - karolta át a derekam - Elmegyünk fagyizni?

- Jó ötlet , hagyjunk itt egy cetlit, vagy gyors felragasztom Elena ajtajára.. - tettem hozzá a kitalációmat.

- Oké, de el ne ess.. - nevetett kicsit.

Megírtam az üzenetet amiben ez állt:' Elmentünk Niall-el fagyizni, ha akartok jönni majd hívj..xx ' .Felszaladtam az emeletre és óvatosan az ajtóra ragasztottam, amikor hallottam a nevetgéléseket, és egy-egy kisebb nyögést.

'Elvannak, elvannak' - gondoltam miközben lesétáltam és elővettem a huncut mosolyomat.

- Hát, te mit mosolyogsz? - kérdezte, amikor kiléptünk az ajtón.

- Elena-t és Zayn-t...annyira aranyosak..

- Miért?Láttál valamit? - kérdezte, és amikor a kékségeibe pillantottam , láttam a perverzség csillogását.

- Niall....nem láttam semmit, csak hallottam.. - kuncogtam .

- Mit?

- Ahogy nevetgélnek és, egy-egy kisebb nyögést... - nyugtattam, vagyis csak próbáltam.

- Nyögést? - húzta fel a szemöldökét.

- Aha.. - nevettem el magam, mert már nem bírtam ki, hogy ne nevessek.

- Hmm, érdekes...szerinted este az én szobámban is lesz? - karolt át mosolyogva.

- Azt majd akkor megtudjuk.. - vágtam vissza, amit értett.

A beszélgetésünk elvette az unalmat út közben ahogyan sétáltunk, és így hamar el is érkeztünk egy fagyizóhoz. Az időjárás mostanában kedvezőbb, mivel akkor is gyönyörű napsütésben volt részünk.

Az ajtónál Niall előre engedett, és ahogyan beértem , megláttam azt a személyt , akit abban a pillanatban legjobban mellőztem volna az életemből.