XVIII.

Chapter 18.

... Egy zöld egybe ruhát, egy narancs, pántos felsőt hozzá egy farmer rövidnacit, egy sárga pántnélküli egybe ruhát és egy kék superman jeles trikót egy hozzáillő fehér rövidnacival....
- Na melyik legyen? Nem tudok dönteni, mind annyira tetszik! - terítettem le egymás mellé a 4 szettet.
- Hmmm.. gondolkodom... - agyalt - Szerintem, a kék az-az én stílusom.., a sárga nekem nem jön be, meg a zöld sem tetszik, ahogyan rajtad elképzelem, szóval marad a narancs... Még a bőrszínedhez is megy.. - kacsintott.
- Jó, akkor lesz a narancs.. - emeltem fel a többi ruha közül, és már indultam is a fürdőbe.
Hamar magamra is kaptam.
- Na , hogy áll? - pördültem meg Elena előtt.
- Nagyon jó.. - mosolygott El.
- Köszönöm, remélem igazad van.. - kacsintottam huncutsággal.
- Nekem mikor nincs? - vette elő egoista énét.
- Hát talán... - kezdtem volna bele, de közbeszólt.
- Tudod mit, hagyjuk, hagyjuk.. - nevetett.

Az órára pillantottam , ami délután 3-at mutatott. 

- Lassan itt lesz, nem igaz? - pillantott Elena is oda.
- Így van, de tudod..az lesz, amit megbeszéltünk.. - sóhajtottam.
- Mit is? - pillantott értetlenül.
- Elenaa! - szóltam rá - Ez az első és utolsó randim vele. - világosítottam fel.
- Jaaj tényleg, igen, igen mondtad.. - esett le neki mellesleg elég nagyot koppant - Ezt te tudod Ana.. - ölelt át, amikor csöngettek.
- Megyek - kiabáltam - Kívánj sok sikert! - pillantottam El-re.
- Sok sikert, jó lesz hidd el! - biztatott, ami nagyon jól esett.

- Köszönöm.. - öleltem meg még egyszer, majd az ajtóhoz siettem. 

- Indulhatunk ? - mosolyogtam az ajtóban álló Bruce-ra.
- Persze. - bólintott boldogan.
Kocsiba szállás után hamar megérkeztünk a randi helyszínére. Szép helyen volt, és a kiszolgálás is remek volt.
- Bruce , szeretném leszögezni, már itt, az elején, hogy ez az első és az utolsó randink. Ugye, megérted? - pillantottam csillogó szemeibe.
- Miért mondod ezt? Talán nem tetszik a hely? - döbbent le.
- Nem! Ilyenről szó sincs!Csak valamit nem vallottam be neked. - kezdtem a monológomat - Nekem igazándiból van barátom, csak most kicsit zűr van közöttünk, és én hülye meg téged hozlak ilyen helyzetbe. Ez az én hibám ne haragudj, kérlek! - próbáltam diszkrét lenni.
- Hmm, értem! Semmi baj, Annabelle! Remélem megoldódnak közöttetek a dolgok, és boldogok lesztek. - válaszolt aranyosan.
Nem pont erre számítottam, de örülök, hogy ez lett.
- Köszönöm, hogy megérted! Ez tényleg...sokat jelent számomra. - mosolyodtam el, mire' ő is viszonozta a mosolyt.
Az ebéd többi része bohóckodásokkal telítve telt el. Nagyon jól éreztem magam, Bruce-ban egy nagyon jó barátot ismertem meg. Örülök, hogy megismerhettem.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. - pusziltam meg az arcát a kapuban.
- Egy ilyen szép hölgyet bármikor! - kacsintott, majd intett és autóba szállás után elhajtott.
'Ez jól ment!' - sóhajtottam egy nagyot.
A táskámban lévő telefon csörgésére lettem hirtelen figyelmes. A kijelzőjén Elena neve villogott. Azonnal fel is vettem.
- Szia Elena! - köszöntem neki.
- Szia Ana! Na , hogy ment? - súgta.
- Nagyon jól, olyan aranyos volt - meséltem cukin - annyira megértő egy srác, basszus, szegényt én meg lekoptattam.. - kuncogtam.
- Erre nem számítottam, azt hittem ki fog akadni, akkor ez a srác másabb mint a legtöbb... - agyalt Elena.
- Így van, így van.. és remélem talál majd egy olyan csajszit, akivel boldog lesz.
- Hé, csajszi, nem jössz át? - hallottam a háttérből Zayn hangját.
- Én? Ilyenkor? Nem biztos , hogy jó ötlet.. - kezdtem a kifogásokat.
- Belle, na ne kéresd magad, gyere.. - nyaggatott Elena is - Nincs itthon Niall! - tette hozzá halkan.
- Hol van? - döbbentem le.
- Nem tudom, lehet sétálni ment... - ez egy pocsék füllentés volt Elena, mondhatom!
- Elena, tudom, hogy hazudsz..otthon van, mi?
- Nem, tényleg nincs.. csak nem tudom hol van.. - vallotta be.
- Na jó, akkor átmegyek, ott találkozunk.. Szia! - köszöntem el.
- Szia!
Épp nyitottam volna az ajtót, amikor Niall-el találtam magam szemben.
- Hát te? - fürkésztem kérdőn.
- Ki volt itt az előbb?És hova akarsz te menni? - tette fel egymás után a kérdéseket.
- Egy kedves ismerősöm volt,és sétálni akartam menni. - füllentettem a második dolgot.
- Mehetek veled?
- Ha nagyon szeretnél.. - adtam meg magam, de közben gyors pötyögtem egy üzit Elena-nak.
'Niall meglepett, itt volt és látta Bruce-t.. És most mehetek vele sétálni, mert nem mondtam meg neki, hogy pont hozzátok mennék..' - állt az üzenetben.
Lassan sétáltunk egymás mellett, mind a ketten a földet bámultuk. A kínos csöndet én törtem meg.
- Mit kerestél a lakásomnál? - pillantottam egy másodpercre rá , majd újra a földre.
- Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e , amikor megláttalak egy másik sráccal...
- Niall! - álltam meg - Figyelj, én elmentem azzal a sráccal egy randira, de nincs semmi közöttünk, elmondtam neki mindent, hogy nekem van barátom csak egy kis zűr van...és megértette. - vallottam be neki.
- Képes voltál elmenni vele randizni? - féltékenykedett.
- Képes voltál MEGCSALNI? - vágtam vissza az utolsó szó kiemelésével.
- Igazad van.. nem kellene féltékenykednem.. - próbálta megfogni a kezem, de én arrébb húztam.
- Nem kellene.. - ismételtem szavait.
Újra beállt a feszültséget keltő csöndesség.
- Ana... - fogta meg a karom - Sajnálom! - közeledtek ajkai, az enyéim felé, mire' én eltoltam magamtól.
- Ezzel akarsz bocsánatot kérni, ez most komoly? Hogy csókolgatsz? - nevettem fel erőltetetten.
- Én... - engedett el - Csak nem tudom, hogyan bocsájtanál meg. - vallotta be feszengve.
- Akkor olvass utána a neten, vagy kérj tanácsot. De had ne nekem kelljen ezt is elmondanom.. - fújtattam - És ha megbocsájtasz én hazamegyek. - hagytam ott.
Tudom, hogy rettentően gonosz voltam, de az igazság néha fáj. És ha felbőszítenek nem állok jót magamért. Ilyen az én formám.
A gondolataimba merülten siettem az otthonom felé, amikor megbotlottam valamiben, jobban mondva valakiben.
- Oh, ne haragudjon sajnálom.. - kértem egyből bocsánatot.
- Semmi baj Annabelle! Rég találkoztunk már, örülök , hogy belém botlottál! - fordult meg az ismerős személy.
- Harry? Hát, te mit keresel itt, egy tök zsúfolt utcán? - kerekedtek ki a szemeim.
- Csak nézelődtem erre-arra. De nem is ez a fontos..hanem, hogy veled mi történt? Merre voltál? Mindenki az 'eltűnésedről' beszélt a bandában. Komolyan nem voltál otthon? - faggatott.
Furcsa, de kedvem volt ahhoz, hogy beszélgessek vele.
- Gyere, megengedem, hogy hazakísérj és közben mesélek, rendben? - mosolyogtam édesen.
- Ezt nem hagynám ki! - kacsintott rám.
- Képzeld , komolyan nem voltam otthon.. a szüleimnél 'vakációztam' és vigyáztam a kishúgomra. De nem tűntem el.. - nevettem fel út közben.
- Áh, értem..Ugye tudod, hogy Niall nagyon aggódott miattad? - fürkészte a reakciómat.
- Én nem annyira vettem észre rajta.. - válaszoltam egyszerűen.
- Miért mondod ezt? - lepődött meg.
- Niall megcsalt. - rántottam a vállamon.
- Hogy mondod? - 'sokkolódott'.
- Megcsalt, ennyi. - ismételtem meg még egyszer.
 - Ez most komoly? Csak viccelsz! - lökött oldalba, mire látta, hogy elég komor arcom van - Ezek szerint mégis csak igaz. - komolyodott el hangja.
- Igen az..na mindegy. Megérkeztünk, jó volt veled újra 'összefutni' és beszélgetni. Köszönöm, hogy meghallgattál! - pusziltam meg az arcát.
Kissé lefagyott,de tetszett neki, így viszonozta a puszit.
- Szia, Harry! - köszöntem el.
- Szia Ana, és ha szeretnél még majd beszélgetni, akkor csak hívj. - mosolygott a széles vigyorával.
- Észben tartom! - kacsintottam, majd becsuktam az ajtót.
'De bunkó vagyok, be sem hívtam' - nyitottam ki újra az ajtót, de már nem volt ott.
A két fiú gondolatairól fantáziáltam zuhanyzás közben, amikor kopogtak. Gyorsan kiszálltam, majd egy törölközőben lépkedtem a lépcsőfokokon.
- Ki az? - kérdeztem aranyos hangon.
Senki nem válaszolt.
- Hahó!?! Van itt valaki? - nyitottam ki az ajtót.
Egy fehér borítékban lévő levél világított a sötétségben.
'Ez meg mi lehet?' - csuktam vissza az ajtót, majd a borítékot kezdtem vizsgálgatni.

Óvatosan téptem fel a levelet. A levélben egy kisebb méretű papír volt, és képek. A papír tele volt kézzel írott szöveggel. 


'Drága, Annabelle Wesley!....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése