XIX.

Chapter 19.

....'Drága, Annabelle Wesley!

Szeretnék tőled bocsánatot kérni. Mindenért! Tudom, te nem tehetsz semmiről, te mindig aranyos voltál velem és én pedig egy bunkó voltam. A szerelem és a féltékenység annyira áthatotta a fejem, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, ezért szüntettem be minden kapcsolatot a csapattal. Rossz döntés volt! Kérlek bocsájts meg nekem! Nem akarok egy olyan kedves lánnyal rosszban lenni, mint veled! Legyünk újra barátnők! Legyünk újra jóban! Holnap tudunk találkozni? Ha igen, reggel írj egy SMS-t , a számom változatlan. Megbeszélünk mindent!

Szeretettel , Ciara Dobrev.'

Mellékletként pedig egy csomó közös kép volt hozzá csatolva.

'Ezek szerint elég sokáig neheztelt rám, ami nem a legjobb, mert én nem tehettem semmiről...' - hajtogattam össze a levelet - 'De, holnap beszélek vele, nem akarok senkivel rossz kapcsolatot ápolni!' - jutottam elhatározásra.

Mivel elég későre járt, ezért úgy döntöttem, lefekszem. Ez mind szép és jó volt addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem tudok elaludni. Úgy éreztem, hogy ki kell magamból beszélnem a dolgokat, mert mindenen agyaltam . Hirtelen nem tudtam, kit hívjak fel.

'Elena tuti, Zayn-nel van, Niallt nem akarom, Ciaraval holnap beszélek, Caroline még nem jelentkezett, szerintem otthon van még' - gondolkodtam - 'Csak egy személy van, akit el tudnék biztos érni, és az .....Harry. Ez jó ötlet?' - ellenkeztem magammal.

Végül, elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat, és tárcsáztam Harry-t.

Hamar fel is vette.

- Szia! Te ilyenkor még fent vagy? - nevetett a telefonba, a hangja élénk és aranyos volt , mint mindig.

- Szia! Ezt kérdezhetném tőled is, de tudom, hogy te későn fekvő vagy, és nem mindig arra használod az ágyat. Ugye nem zavarok? - kérdeztem enyhén halkuló hanggal.

- Ismersz Annabelle, ismersz! - nevetett fel - Nem, te soha nem zavarsz! Mit szeretnél? - kérdezte kedvesen.

- Tudom, hülyén fog hangzani, de átjönnél hozzám? Egyedül vagyok itthon, és nem tudok aludni, mert valakivel beszélgetnem kell. Ki kell beszélnem a dolgokat, amik kavarognak bennem. - magyaráztam.

- Persze, átmegyek szívesen, ha nem lesz belőle gond. Azonnal ott vagyok! - tette le sietősen a telefont.

'Még mindig kételkedem, hogy jó ötlet-e , de mindegy! Ne gondolkodj Annabelle!!' - állítottam le magam, miközben felvettem a köntösöm.

Csöngettek is. Fura, mert a csengőt nem sokszor használják,általában inkább kopogni szoktak.

- Máris nyitom! - kiabáltam a lépcső tetejéről - Harold! - öleltem át szorosan, miután kinyitottam az ajtót.

Erre az ölelésre biztosan nem számíthatott Harry, mert éreztem, hogy először kicsit meglepődött, de miután megérezte az illatom, hozzám bújt.

- Gyere be! - invitáltam be.

Megfogtam a kezét és azonnal az emeletre húztam fel.

- Ezt miért csinálod? - mosolygott rajtam.

- Mert úgy gondoltam, a szobámban jobb lesz beszélgetni. - húztam félmosolyra a szám.

- A szobádban?Hmm.. - húzogatta a szemöldökét.

- Harry! Perverz vagy! - kuncogtam.

- Nem én hívtam fiút a szobámba! - tette hozzá.

Igaza volt, nagyon is! De nekem ez most kellett!

- Mindegy, ezt ne firtassuk! Kezdjük azzal, hogy itt járt Ciara! - vágtam bele.

A mosoly lefagyott az arcáról.

- És? Beszéltél vele? - lett feszült.

- Hazz..nyugi.. - húztam le az ágyra, hogy inkább üljünk - Nem beszéltem vele, de holnap fogok. Ezt a levelet hagyta az ajtómban. - mutattam meg neki az irományt.

Hamar elolvasta, majd visszanyomta a kezembe.

- Mi a véleményed? - tartottam a szemkontaktust.

- Érdekes. De miért rád volt mérges? - értetlenkedett - Ja, azért mert te bombázó vagy.. - mért végig alsó ajkába harapva.

Kezemmel felemeltem arcát.

- Ne nézegess kérlek! - mozgattam 'nemlegesen' a fejem.

- Ne haragudj, de akkor is alig tudok neked ellenállni. - vallotta be nyugodtan.

- Tudom ,tudom.. - mosolyogtam elégedetten , amit ő is észrevett.

- És, csak ezért hívtál ide? - tért át egy másik témára.

- Valójában nem. Csak.. - halkultam el.

- Csak? - húzódott közelebb hozzá, amit hagytam.

- Rólad és Niall-ról is lenne egy téma.. - mondtam el az igazat.

- Értem.. - fogta meg a kezem - Szóval ki akarod beszélni magadból a valódi fájdalmakat, igaz? - tért rá a lényegre.

Pontosan így volt, de nem voltam benne biztos, hogy ő az ilyet bírja-e.

- Igen. - hajtottam le a fejem, mire' ő felemelte azt, majd ajkai közeledtek az enyéim felé, de csak súrolták egymást.

- Tudod, nekem bármit elmondhatsz, Gyönyörű! - csillogtak élénk zöld színű szemei.

- Akkor, még mindig nem tudom mi van. - nevettem erőltetetten - Amikor a húgommal voltam egy olyan érzés fogott el, hogy Niall az én párom, meg minden, de amikor kiderült, hogy megcsalt.. - csuklott el a hangom.

- Cssshhh! Ne sírj! - húzott magához Harry.

- Ne haragudj! Össze könnyezlek itt! - mosolyogtam - Szóval ,akkor megtört bennem valami. Amióta pedig próbál mindig bocsánatot kérni, de nem jól próbálkozik.. - törölgettem könnyeim.

- Miért hogyan?

- Mindig csókolgatni akar, de nekem nem ez kell, hanem hogy vacsorázzunk együtt vagy nem is tudom, mondja el teljesen az ő érveit, vagy ilyesmi..érted? - pillantottam rá.

- Persze, persze.. Niall nem jól közelíti meg a helyzetet. - gondolkodott.

- Ez így van, és így csak távolodik tőlem.

- És..én hogyan kerülök képbe? - szorította meg a kezem.

'Elmondjam, ne mondjam..vagy mégis elmondjam...' - pillantottam félre kipirultan.  

- Amióta összefutottunk az utcán, azóta nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira kedves voltál, és aranyos. A cuki fürtjeiddel és a kisfiús pillantásaiddal... - aléltam el - Szóval ja, te így kerültél bele a dologba - tértem vissza.

Egy kis ideig nem tudott mit reagálni, csak nézett maga elé, én pedig meg voltam rémülve, hogy mit tehettem. De miután feleszmélt , hirtelen megcsókolt. Ez egy olyan csók volt, mint az első, amit tőle kaptam.

- Annabelle, be kell vallanom, hogy én még mindig szeretlek! - túrt bele a hajamba - Nem tudom te mit érzel, de mivel nem ellenkeztél , ezért gondolom bejövős a dolog.. - húzta kis huncut , perverz mosolyára a száját.

Köpni-nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Úgy éreztem, hogy nekem ő kell. Biztos voltam benne. Mosolyogtam és megsimogattam arcát.

- Aranyos vagy! Mint mindig.. - csókoltam most én előbb.

Csókunk egyre hevesebb és hevesebb lett. Lassan megszabadítottam felsőjétől, ő pedig a köntösömtől szeretett volna , amikor megállítottam. Feleszméltem.  'Mit művelek?!?!'

- Harry , most az lesz, amire gondolok? - toltam kicsit el magamtól.

- Ha nem szeretnéd, akkor nem. - annyira megértő, ahh', imádom.

- Én még nem voltam ÚGY fiúval.. - fészkelődtem kicsit.

- Szerintem nem fájdalmas... - próbált viccelődni, mire' egy párnával ütöttem le.

- Hülye..ez komoly! - 'szóltam rá'.

- Jó-jó  tudom, de akkor is... vagy talán nem velem akarod elveszíteni a ... - fogtam be a száját.

- Harold!

- Most mi az? Csak mi vagyunk a szobádban. Miért csinálsz úgy , mintha más is lenne? - értetlenkedett.

- Mert ...félek te lüke. Tessék! Ez az igazság, nagyon is félek.. - tettem karba a kezem.

- Most mit félsz?  - kezdett csókolgatni - Nyugi, gyengéd leszek, és jó lesz! - erősködött.

Újra hevesen egymásba gabalyodtunk, így lekerült a köntösöm is.

- Nekem ez nem megy! Ne haragudj! - álltam le újból.

- Ha nem, hát nem, pedig tudom, hogy szeretnéd, csak még magadnak sem mered bevallani. De nem erőltetem. - ült fel.

És ott a pont! Teljesen igaza volt! Akartam őt, akartam csókjait, akartam érezni szerelmét! Ami a legfontosabb, hogy vele nem féltem volna elveszteni a ....szüzességem. Fura, de ezt éreztem.

- Itt alszol? - pillantottam kiskutyaszemekkel rá.

- Mivel hajnali 3 óra van, ezért lehet, és mivel te is nagyon szeretnéd, ezért igen.. - ölelt át, így beszívhattam az illatát.

El sem tudom mondani milyen illat volt. Az-az igazi Harry-s illat, hmm.

Amíg,ő fürdött én lerohantam a konyhába, de mire leértem elfelejtettem mit is akartam. Igen, ez az én formám! Okos Annabelle, okos!

- Akkor, most alszunk? - feküdt le az ágyamba, egy száll boxerban.

- Te az ágyamban alszol? - néztem rá furán, majd elnevettem magam.

- Igen! - jelentette ki - Veled alszom, ha már ide hívtál!

- Oké! Akkor aludjunk! - feküdtem be mellé.

Szembe fordultunk egymásnak. Ő hamarabb lehunyta a szemét, mint én , és ezt kihasználva figyeltem ahogy egyenletesen szuszog.

- Most mit nézel rajtam? - kérdezte csukott szemmel.

- Én nem is.... - pirultam el, mire' rám nézett.

- De is.. - nevetett - Fordulj meg!

- Miért?

- Csak csináld! - 'utasított'

Megfordultam és éreztem kezét a hasamon. Nyugodtság fogott el. Ekkor éreztem, hogy keze egyre feljebb vándorol, míg' el nem érte melleimet.

- Harry! - szóltam rá.

- Elnézést! - kért bocsánatot.

Ezután mind a ketten próbáltunk elaludni. Neki lehet sikerült, de nekem nem, a dolgok csak úgy kavarogtak a fejemben. Úgy éreztem, hogy őt szeretem, és abban a pillanatban biztos voltam benne. Szeretem Harry-t! De, mégsem tudtam elaludni. Óvatosan keltem ki az ágyból, nem akartam felébreszteni a mélyen alvó Harold-ot.  Lementem a konyhába. Nem tudtam mit csinálni, egyszerűen csak járkáltam. Találtam egy kis alkoholt a hűtőben.

'Próba-szerencse' - nyitottam ki a bort.