XX.

Chapter 20. (16+)

....'Próba-szerencse' - nyitottam ki a bort.

Tudom, tudom egy lány ne legyen részeg! De most na... kihozta a helyzet.. Megittam majdnem fél üveg bort, és nem kellett pisilnem, csoda!! De , nem is ez a lényeg. Hanem, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn, mert nekem az a kis bor is elég volt ahhoz, hogy kettőt lássak mindenből. Jesszus!

Megpróbáltam mászni , de lecsúsztam így csak nagy robajt csaptam.

- Annabelle?!?! - jött rohanva a lépcsőhöz Harry.

- Ih-i-igen? - dadogtam.

Belőle is kettőt láttam, de annak örültem, mert legalább kétszeresen láttam azt a felsőtestet..Hmmm.

- Te részeg vagy? - jött le hozzám, hogy felsegítsen.

- De édes vagy, Drágám! - fogtam a fejem szédülten - Lehe-e-t, hogy ittam egy kicsikét.. - mutogattam.

- Te nem kicsikét ittál.. - nevetett fel.

- Neked is kéne..olyan feszült vagy! - törölgettem a szemem.

- Hagytál egyáltalán? - pillantott az asztalra.

- Nem tudom , Édesem. Nézd meg. - huppantam megint a földre.

- Annabelle, jól vagy? - nézett vissza rám ijedten.

- Persze, persze. Igyál! - hessegettem.

Felvette az üveget majd elindult a lépcső felé.

- Hékáska! Te az hova viszed?

- Fel! Utána iszom belőle, megígérem. Gyere! - nyújtotta kezét felém.

- De tényleg igyál!

Felértünk, majd 'ledobott' az ágyra.

- Ugye , tudod , hogy szeretlek? - pillantottam nagy szemekkel az előttem álló Harry-re.

Csak mosolygott, és meghúzta az üveget.

- De komolyan mondtam! - néztem, ahogyan kiürül az üveg.

- Tudom, Szerelmem, tudom! - magasodott felém.

Már az ő szeme is csillogott az alkoholtól.

- Most mit csinálunk? - kuncogtam.

- Amit mindenki szeret! - csókolgatta a nyakam.

- Ezt mindenki szereti?Hmm, megértem miért.. - hunytam le a szemem.

Hirtelen kissé csípő fájdalmat kezdtem érezni, de élveztem. Harry újra elővette a hevesebb énét, de most úgy, hogy alkohol is volt benne.

***

Reggel komás fejjel ébredtem. Oldalra fordultam, ahol megláttam Harry-t. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy áthívtam magamhoz. Túl sokat ittam. Csaknem a háromnegyedét az üveg bornak, míg' Harry csak azt a kicsit, amit hagytam.

- Jesszusom! - ordítottam el magam.

- Úristen mi van? - ijedt fel a zajongásomra.

- Te itt? - nézegettem elrettenve - Mi történt? És miért fáj a fejem? De nagyon! - fogtam a fejem.

- Te hívtál ide! És kicsit sokat ittál.. - nevetett.

- Én inni? Nem,nem,nem,nem.. az nem lehet.. - ráztam meg a fejem.

- Pedig de... - húzott közelebb magához - És olyan aranyosan mondtad nekem, hogy Drágám meg Édesem.. És azt mondtad szeretsz! - mesélt nekem.

- Ez most komoly? - nevettem - Ne haragudj, tényleg! Csak, olyan hihetetlen.

- Részegen a legjózanabb az ember..tartja a mondás.. - kacsintott rám, majd felállt.

- Auuu... - éreztem fájdalmat a nyakamon - Mi a fene? - néztem meg a kék foltot a nyakamon - Mit tettél velem , Styles? - fordultam felé.

- Én ugyan semmit. - röhögött.

- Akkor ez mi? - mutattam meg neki a 'sebet'.

- Az? - hajolt közel hozzá, hogy gyengéden megpuszilhassa - A tegnap emlékére készült.

- Pontosan milyen emlékre? - kérdeztem tovább - Ugye, nem feküdtem le veled? - rettentem el.

- Ez ekkora gond lenne? - szomorkodott megjátszva - Amúgy nem, nem feküdtél le velem, de csak azért mert én nem akartam.

- Te nem akartad? - kerekedtek ki a szemeim - Egyébként nem lett volna gond.. - tettem hozzá alig hallhatóan.

- Mit mondtál? - húzott karjaiba - Így jobban hallom!

- Nem lett volna gond.. - mondtam hangosabban.

- Micsoda nem lett volna gond? - kérdezte tovább direkt.

- Harry.. - durciztam - Inkább, azt mond miért nem akartad! - váltottam volna témát.

- Előbb had halljam, mi nem lett volna gond.. - puszilgatta a nyakam.

- Ha lefekszem veled.. - vallottam be.

- Szóval szeretnéd? - húzogatta a szemöldökét:

- Képzeld igen! Most boldog vagy? - válaszoltam határozottan.

- Talán! -  húzódott huncut mosolyra szája - Egyébként azért nem akartam, mert te teljesen részeg voltál, és nem akartalak kihasználni. - mondta el az igazságot.

Ez jogos! Piros pont!

- De aranyos vagy! - pusziltam meg az arcát.

- Na, már ezért megérte! - mosolygott, majd szájon csókolt.

- Te tényleg szeretsz még engem? - váltottam komoly témára.

- Igen Annabelle. Szeretlek!

- Én is téged Harold! Én is téged!

- Komolyan mondod? - pillantott rám hitetlenkedve.

- Igen! - amikor ezt kimondtam, egy hosszú csókot kaptam.

- Akkor , miért nem leszel az én barátnőm?

Ebben is igaza van, és jogos a kérdése!

- Mert.... - húzódtam el tőle - Nem tudom... - mentem a szekrényemhez ruhát keresni.

- Ana, nincs olyan hogy nem tudod.. - jött a hátam mögé - És ne a ruhákkal foglalkozz most, hanem velem. Velünk!

- Tudom,tudom.. de Niall sem közömbös számomra. Amióta csak ismerem Elena-t , azóta álmodozom, hogy megismerhessem Niall-t. Érted? Mindig is álommesékben éltem , amiben Niall volt a másik felem. Erre a valóságban meg kiderül, hogy lehet mégsem?! - magyaráztam idegesen.

- Nem akartam, hogy felkapd a vizet ,Kincsem! Sajnálom! Csak, olyan rossz , hogy nem lehetsz az enyém. - ölelt át szorosan.

- Semmi baj! Te ne haragudj rám, hogy ilyen hülye vagyok! - fordultam felé.

Mivel közel voltam hozzá, melleim mellkasához értek, így férfiassága kissé meg volt feszülve. Én csak nevetni tudtam.

- Hoppá! Ő is szeret! - pillantott le.

- Hülye! - csókoltam meg.

Ezt a csókot követte egy másik, majd egy azutáni így az ágyon kötöttünk ki. Már nem tudom hányszor játszottuk el ezt. De most valami más volt. Már nem féltem, hanem akartam. Akartam, hogy az övé legyek!

- Harry! - nyögtem, amikor nyakamat csókolgatta.

- Akarod? - állt meg egy pillanatra.

- Igen! - válaszoltam határozottsággal.

Tovább folytatta. Érzékien megszabadított a fehér neműmtől , majd ő is magát, így anyaszült meztelenül folytattuk azt, amit elkezdtünk.

Először fájt, amit éreztem, és ezt Harry is észrevette.

- Gondolj arra, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk! - csókolt meg és folytatta. 

Erre tudtam a legkevésbé gondolni, mert megint előjött a bűntudat . De, már késő volt. Nem foglalkozhattam ezzel, mert élveztem , amit Styles csinált velem. És már nem voltam szűz.

- Rendben! - mosolyogtam egy csók közben.

- Jobb? - kérdezte, miközben gyorsított tempóján.

Izzadság cseppek jelentek meg arcán, de ő is élvezte a dolgot, főleg amikor a hajába túrtam.

- Igen sokkal! - nyugtattam meg.

Helyet cseréltünk, most én kerültem felülre, mivel eddig alul voltam. Kis ideig így voltunk, majd újra alá kerültem. Éreztem közöttünk a harmóniát.

- Harry én mindjárt... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, azonnal közbe szólt.

- Én is.. - és meg is történt, aminek kellett.

Soha nem tudtam, ez milyen érzés lehet, de a szerelmeddel ez egy feledhetetlen érzelmileg csodálatos érzés. Fáradtan , de büszkén feküdt mellém. Levegővétele gyors volt, mégis nyugodt és boldog.

- Szeretlek! - pusziltam meg az arcát, majd megfogtam a kezét.

- Akkor mi most? - pillantott elsötétedett zöld szemeivel az enyéimbe.

- Nem tudom.. - feleltem egyhangúan.

- Mi az, hogy nem tudod? Ezt még mindig nem értem! - ült fel.

- Harry ne haragudj! - ültem fel mellé én is.

- Ne haragudjak? Most feküdtél le velem! Ráadásul úgy, hogy neked van 'pasid' - mutogatott macskakörmöket a levegőben feszülten.

- Sajnálom, oké! - vettem fel én is a hangerőmet - Az én hibám, nem is kellett volna ide hívnom téged.

- Ezt most vegyem úgy, hogy nem is akartad ezt? Annabelle ne hazudtold  meg magad! Lásd be! Ez így történt. - vette fel a földre dobott boxert.

- Én... áhh, mindegy is. Nem fogom felbőszíteni magam  miattad.. - idegeskedtem, miközben én is magamra kaptam a fehér neműmet.

- Akkor ha már nem kellek én megyek.. - indult el az ajtó felé Harry.

- Várj! Nem erről van szó! - húztam vissza.

- Akkor , mit szeretnél mit csináljak, mert tétlenül nem fogok ülni. Ágytárs sem leszek! Vagy a barátnőm leszel, vagy vége. - fogta meg a kilincset.

Fájt, de be kell vallanom, neki mindig igaza van. Hirtelen, mind a ketten kopogásra lettünk figyelmesek. Valaki jöhetett. Jaj ne! Ha meglát Harry-vel bárki is legyen az, nekünk végünk.

- Maradj itt! - nyitottam ki az ajtómat,hogy lemehessek.