XXII.

Chapter 22.

  ..... - Ne haragudj, mostanában mindig neki megyek valakinek.... - állt el a szavam......

A bár ajtajából Harry jött ki teljesen részegen, mellette mind a két oldalon 1-1 csaj. Nem véletlen. Amikor észrevette, hogy én mentem neki, azonnal utánam akart nyúlni, hogy 'megmagyarázza' , de én csak elrohantam. Nem akartam ezt látni, mert fájt. Tudom, hogy neki is fájt, amikor kidobtam és leordítottam a fejét, de ez másabb helyzet.

'Holnap azért is elmegyek a próbára.' - jutottam elhatározásra, mikor' hazaértem.

Lezuhanyoztam, és már bújtam is az ágyba, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a napnak, amikor megéreztem Harry illatát , az ágyneműn. A könnyek újból gyűltek és csak gyűltek. Addig sírtam, amíg el nem aludtam.

***

Reggel kómás, és dagadtra aludt szemekkel ébredtem. Rosszabbul néztem ki, mit egy 100 éves, na jó nem! De akkor is, rémesen! Mivel délelőtt volt a próbájuk , ezért sietnem kellett. A tegnapi esős idő a mai napra is átterjedt, mivel hűvös volt kint. Már az ablakból bejövő szellőből éreztem. Így , megpróbáltam melegebben felöltözni. Egy farmert és egy rózsaszín felsőt találtam.

'Megfelelő' - nézegettem magam a tükörben - 'Miután Loui végzett elmehetnénk edzeni?!' - támadt az ötlet.

Elindultam. Tudtam merre kell menni, hiszen nyár elején is ott próbáltak. Gyors voltam, így hamar oda is értem. Beléptem. Minden szem rám szegeződött, különösen Harry-é és Niall-é , mert már mindenki ott volt. Louis odajött hozzám és arcon puszilt, mindenki szeme láttára.

- Ugye tudod, hogy azt hiszik egy ribanc vagyok? - súgtam oda neki.

- Neked is szia, és csinos vagy ma! Nem sokáig fogják azt hinni, csak figyelj! - kacsintott rám .

Én csak csöndesen álltam Lou mellett, amikor ő megszólalt.

- Bemutatom nektek az unokatesómat, Annabelle-t! - jelentette be.

- Az unokatesód? - szólaltak meg egyszerre a fiúk.

- Igen, erre tegnap jöttük rá, együttes erővel. A szakadó esőben találtam egy padon, így elhívtam hozzánk, hogy kicsit felviduljon. Pont képeket nézegettünk, amikor megtaláltunk egy olyan képet, amin az anyukája, azaz a nagynéném szerepel. Szóval ja. Így volt.. - nevetett.

- Na, akkor még egy húgod lett! - nevetett fel Liam.

- Így van, egy cuki húgocskám. - pillantott felém, mire' én is elmosolyodtam.

Le akartam ülni valahova, de mivel nem volt a közelben sehol szék , ezért a földre ültem. Ezt pont Niall és Harry vette észre, de Niall nem foglalkozott velem, Harry-vel ellenben. Ő azonnal hozott egy széket nekem , amire leülhettem.

- Tessék! - adta oda nekem.

- Köszönöm. - figyeltem a széket, mert nem mertem Harry szemébe nézni.

A tegnapi után főleg nem. A próba elkezdődött, én pedig ülve figyeltem az eseményeket. Néha még én is dúdolgattam és halkan énekelgettem. Az összes számot fújtam kívülről.

' A próba után beszélnem kell a két sráccal, basszus! ' - nézelődtem.

- Szüneet! - kiabálták, hirtelen azt sem tudtam kik.

Louis hozott magának egy széket és lehuppant mellém.

- Na, mizu csajszi? - fürkészte az arcomat.

- Semmi. -  válaszoltam unottan - Figyelj, ha vége lesz a próbának , elmegyünk az edzőterembe? - billegtem ide-oda a széken.

- Nem hoztam semmi olyan cuccot, de ha eljössz velem hozzánk, akkor lehet 3-an megyünk, jó? - húzta félmosolyra ajkait.

- Juj! Az jó lenne, oké,oké,oké! - ujjongtam.

- De előbb.. - komolyodott kicsit el - Beszélned kell a srácokkal, döntöttél már? - pillantott Niall és Harry felé.

- Nem.. szerintem szingli leszek, úgy érzem. - néztem én is arra.

- Miért mondod ezt?

- Mert...nem akarom egyikkőjüket sem megbántani és nem akarom a banda végét jelenteni. Érted már? - szorítottam meg a szék ülését.

- Értem. És ez jogos. Figyelj.. - fordult felém - ez a te döntésed, a te érzelmeid, szóval neked kell választanod. Ebbe sajnos nem szólhatok bele.

- Tudom, bár jó lenne ha tudnál segíteni, de nem teheted mert ez az én dolgom. De köszönöm, hogy támogatsz.. - mosolyogtam aranyosan.

- Hidd el, én mindig támogatni foglak! - adott a homlokomra egy puszit.

Felállt, mert folytatódott a próba.  Már nem sok volt belőle . Az utolsó szám a You&I volt, amikor Harry a szólónál rám nézett.

- Állj, állj, állj! - ordibálták megint - Ez meg mi volt Harry? A közönségben nem lehet egy lányt kiszemelni, arra kell nézni, amerre többen vannak! - oktatták ki.

- Tudom! De ezt meg kellett tennem. - válaszolt nyugodtan.

- Az ilyeneket ne a próbán tegyük meg! - szólták le újból.

Erre inkább nem válaszolt, még a végén összeveszett volna a menedzsmenttel is miattam. Ezt is figyelembe kellett vennem. Egyre jobban éreztem, hogy Harry mellett kellene lennem, hogy őt kéne választanom, de eszembe jutottak a boldog pillanatok Niall-el. Kicsit még a szemem is bekönnyesedett, amikor az utolsó ordítás hallatszott.

- Mára ennyi volt srácok! Holnap folytatjuk! Mehettek! - ezt vártam a legkevésbé.

A két fiú is tudta mi fog jönni, ezért lassan sétáltak hozzám, beszélgetés közben. Lou a háttérből figyelt.

- Döntöttem. - mondtam ki ezt az egyetlen egy szót, mire' mind a ketten kíváncsisággal pillantottak rám - Szingli leszek! - mentem el közöttük, ezzel jelezve, hogy a vita lezárva.

- De... - fordultak egyszerre utánam.

- Nincs semmilyen de, ennek így kell lennie. Ne haragudjatok , de most mennem kell. - küszködtem könnyeimmel, miközben Loui-hoz gyorsan odaszaladtam.

- Jól vagy? - szorított magához, hogy ne látszódjon a sírásom.

- Menjünk, csak menjünk! Majd megbeszéljük! - kapaszkodtam belé szorosan.

Beszálltunk a kocsiba, és én csak sírtam és sírtam! Ismerős mi? Ja, nekem is! Louis minden módszert bevetett, hogy felviduljak , de még az sem segített. Elég komoly volt a helyzet! Ilyen az, ha 2 emberbe szeretünk bele! Rossz, nagyon ROSSZ!

- Akarsz még menni kondiba? - nyitotta ki az anyós ülés felőli ajtót, hogy ki tudjak szállni.

- Igen! - vágtam rá szinte abban a másodpercben - Legalább a feszültségemet ledolgozom!

- Oké, akkor nem tartalak vissza!

- Miért te nem jössz? - ijedtem meg.

- De igen, és Eleanor is szeretne! - bólogatott.

- Akkor oké! - léptünk be a házba, ahol már Eleanor várt ránk.

- Annabelle, ő itt Eleanor. Eleanor ő itt Annabelle! - mutatott be egymásnak minket.

- De jó , hogy megismerhetlek Annabelle, tegnap olyan sokat mesélt rólad Loui ! - ölelt meg mosolyogva.

- Én is, annyira, de annyira örülök, hogy megismerhetlek. Te vagy a példaképem! - végre tudtam egy kicsit mosolyogni.

- Látom rossz bőrben vagy! Louis , ezt is mesélte, talán én jobban tudom ezt kezelni! - magyarázott aranyosan.

- Aha. Akkor, elmegyünk az edzőterembe? - vágtam be a megszokott 'kiskutyaszemes' trükköt.

- Persze menjünk! - egyezett bele El, azonnal.

- Már be is pakoltál? - pillantott érdeklődve a földön lévő két táskára Louis.

- Igen, mindent elraktam.

- Szuper, akkor INDULÁÁS! - kiáltott egyet Lou, mire' mind a hárman röhögtünk egy jót.

Végre, tudok kacagni is.

Elmentünk a legközelebbi helyre, ahol lehet edzeni. Én szinte az összes gépet kipróbáltam , futópad súlyemelés. Minden! És még így sem voltam fáradt, túlságosan felpörögtem. Louis és Eleanor csak a futópadon voltak, de 2 órával később már nem bírták.

- Ana, te még maradsz? - jött mellém, miközben emeltem épp egy súlyt.

Többször jártam a suli miatt edzőterembe, hogy kondiban tartsam  magam. 

- Igen, maradok! Ha nem baj? - mosolyogtam picit.

- Nem, dehogyis! Légy jó! Majd beszélünk! - köszöntek el együtt - És a legfontosabb, vigyázz magadra!

- Úgy lesz! - kacsintottam - Sziasztok!

Nem sokáig voltam ott, mert hamar elfogott a magány, inkább hazasétáltam, a kondi utáni zuhany befejeztével. Az időjárás délutánra sokkal jobbnak bizonyult. A nap sütött , a madarak csicseregtek, de a hangulatom és az érzelmeim romokban hevertek. Hazaérve, megláttam a postaládában és az ajtóm előtt is egy levelet. Csodálatos!

'Biztos a számla!' - pillantottam unottan a borítóra, amikor megláttam Harry kézírását az egyiken, Niall írását a másikon.

'Na ne már' - fújtattam, majd' beléptem a házba - 'Melyikkel kezdjem?' - pillantottam egyszerre a két borítékra.

Kis tétovázás után Harry borítékát kezdtem bontani.

Ez állt benne:

'Kedves Ana!

Megértem, hogy így döntöttél, de mégsem értek teljesen egyet veled. Tudom, te a bandára gondoltál, nem magadra. Pedig magadra kellett volna. Nem a bandára! Ha ez számít , én tiszta szívemből szeretlek! Még nem szerettem ennyire egy lányt, mint téged! Ezt tartsd észben!

Ui.: Niall nem tud semmiről!

Szia!

Harry xx '

A könnyek mostanra már sokadszorra, de újból előjöttek. A kanapén ülve nem tudtam mit reagálni erre. Szeretem! De, nem lehet! NEM! Nem voltam arra képes, hogy Niall levelét is elolvassam, így inkább csak felvittem magammal mind a kettőt , a szobámba. Lassan lezuhanyoztam, majd' álomra hajtottam a fejem. Sajna, ez nem volt ilyen egyszerű! Amikor lehunytam a szemem, a kíváncsiság nem hagyott aludni.

'Ez nem igaz! Miért, miéért?' - ültem fel az ágyban.

Kezembe vettem a másik levelet is.

'Annabelle részére....