XXIII.

Chapter 23.

☺ https://www.youtube.com/watch?v=jNbb8M9_u2Y ☺

....'Annabelle részére...

Szeretnék mindenért bocsánatot kérni tőled. Az undokság, a csókolgatás ( amit nem akartál), minden. Remélem egyszer megbocsájtasz nekem! Tudom, miért választottad a szinglisséget, és megértem, de nem értek vele egyet! Azért, mert mindenki elfogadott volna minket, ha egy pár maradunk. Érted, mindenki! De, ez a te döntésed volt és te ezt választottad. Szeretlek!

Nialler xx'

'Szóval senki nem ért velem egyet.. de Louis igen!' - nyugtattam magam.

Ezen a levélen nem sírtam, inkább felbőszültem.  Még, hogy mindenki elfogad, bahh' na persze! Végül, csak letettem a leveleket az éjjeliszekrényre és próbáltam elaludni, amikor a telefonom elkezdett  csörögni.

'Ki az ilyenkor?' - néztem meg a kijelzőt.

A kijelzőn Elena neve villogott.

'Ajaj, na most lesz baj...' - harapdáltam feszülten az alsó ajkamat.

Remegő kézzel emeltem fel a kagylót a fülemhez, majd próbáltam színlelni , mintha csak most ébredtem volna fel.

- Igen, tessék! - ásítottam - Mit szeretnél?

- Annabelle?! Ne haragudj, hogy felébresztettelek! - válaszolt egy hang, ami nem az Elena-é volt.

- Niall? - tettem a szám elé a kezem - Miért hívtál Elena telefonján? - értetlenkedtem élénken.

- Mert...tudtam , hogy az enyémet nem veszed fel. De mivel Elena a legjobb barátnőd, ezért... - nem hagytam, hogy folytassa, inkább kérdeztem.

- Mit akarsz? - váltottam témát.

- Szóban is bocsánatot kérni, és egy új esélyt kérni tőled! - magyarázkodott.

- Ez nem ilyen egyszerű, Niall! Kérlek értsd meg!

- Miért ? Miért ne lehetne ilyen egyszerű?! - idegeskedett.

Hirtelen bevillant, hogy ha elmondanám neki az igazságot, akkor is így gondolná. Hm, majd kiderül.

- Mert... - töprengtem, hogyan is lenne a legjobb - nem tiszta a lelkiismeretem. - vallottam be végül.

- Neked? Ana, neked mindig tiszta a lelkiismereted, ne viccelődj! - nevetett fel idegesen.

- De most nem! - erősködtem.

- Na, és mond, miért nem? - kérdezte kételkedve.

- Ezt nem olyan könnyű elmondani! - védtem meg magam.

- Talán, megint smároltál Styles-sel? Azt már nem egyszer megtetted! - ezek a szavak már kezdtek nagyon rosszul esni.

- Niall! Egy bunkó vagy! - kezdtem dühöngeni - Képzeld, ennél sokkal több történt,  lefeküdtem Harry-vel! Érted!? - keltem ki magamból, amit egyből meg is bántam.

- Hogy , mi? - halkult el a hangja.

- Ez..., igaz. Ezt nem akartam elmondani. Ezért van lelkiismeret furdalásom , érted már? - magyaráztam még mindig.

- Hogy tehetted ezt? Az egyik legjobb haverommal? Hogyan? - ordibált velem.

- Nem tudom, csak..megtörtént.

- CSAK megtörtént? Annabelle, ez hülyeség, úgy ahogy van! Ezt nem gondoltam volna rólad. Ahh', még mindig nem tudom megemészteni! Szétrúgom a seggét Harry-nek! - 'káromkodott'.

- Niall, ne! Ő nem tehet róla!  - védtem Hazza-t.

- És még védi is! Tudod mit! Légy' az ő barátnője, nem érdekel! Úgyis jobban megértitek egymást!

- Niall, kérlek ne! - ekkor kinyomta a telefont.

'Hogy lehetek ennyire hülye?! Mindent elszúrtam! ' - keltem ki az ágyból, hogy felöltözzek.

Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy lila pulcsit,és már rohantam is.

Hogy hova? Niall-ék házához. Nem akartam, hogy Niall valami hülyeséget tegyen, amit később megbán. Útközben próbáltam hívogatni, de mindig kinyomta a telefont.

'Ez nem lehet igaz! Miért velem történik mindez?' - sopánkodtam rohanva.

Hamar odaértem, és dörömbölni kezdtem az ajtón. Hallottam a lépteket az ajtónál, de senki nem nyitotta ki.

- Niall, tudom, hogy te vagy az ! Kérlek nyisd ki! Könyörgöm! - dübörögtem tovább.

Az ajtózár kattant egyet, és a kilincs megmozdult. Az ajtó kinyílt. Niall állt az ajtó másik oldalán . Arca kisírt volt, és ideges.

- Menj el! - utasított, tőle nem megszokott hangnemben.

- Niall, kérlek! Hallgass végig! Csak most az egyszer! - próbáltam közeledni hozzá, de ő csak távolodott.

- Nincs mit mondanunk egymásnak. Szia. - csukta volna be az ajtót, ha meg nem állítom.

- Nem! Ezt nem teheted! - őrjöngtem - Legalább azt ígérd meg, hogy nem teszel másban kárt, főként magadban nem! - hullottak patakokban könnyeim. 

Nem felelt, csak bevágta előttem az ajtót. Elhagytam a házat. Lassan ballagtam hazafelé az éjszaka közepén. London kihalt volt. Csak sétáltam, és bámultam a közúti lámpákat. Arcom beesett volt, és hófehér. Tönkretettem mindent. MINDENT! A csapatot, a barátságot és... az életem. Már semmi sem számított. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy egyedül maradtam. Arra nem is gondoltam, hogy 1 hét és újra iskola. Ilyenkor ez a legutolsó , amire gondolok. Hazaérve , mint egy lassított felvétel vánszorogtam fel a szobámba.

' Fel kell hívnom Harry-t!' - jutottam elhatározásra.

A telefon, csak csöngött és csöngött és csöngött. Nem vette fel. Ő sem.

'Remek! Ügyes vagy Annabelle, nagyon ügyes!' - ütöttem meg magam egy párnával.

A telefonomat leraktam az éjjeliszekrényre  és gyors' bementem a fürdőszobába megmosni az arcom. Amikor végeztem, láttam, hogy villog a telefonom. Harry hív! Szívverésem a duplájává nőtte magát.

- Miért kerestél? - szólt a telefonba flegmán.

- Harry! - könnyebbültem kicsit meg - Elmondtam Niall-nek a dolgokat.

- Hogy mit csináltál? - kérdezett vissza.

- Nem vagy süket. Eléggé kiakadt, és most pipa rád, pedig mondtam, hogy engem hibáztasson, és ne téged. De mindenáron téged hibáztat. Pedig ez....az én hibám. - halkult el a hangom.

- Annabelle, ne vedd magadra. Ez az én hibám is. Nem kellett volna lefeküdnöm veled. - vállalta magára.

- Nem kellett volna elhívnom magamhoz téged. Rossz ötlet volt. Szóval ez az én hibám! - ellenkeztem.

- Nem volt rossz ötlet, ezt te sem gondolod komolyan, igaz? Mert szerintem örültél a társaságomnak.

- Harry, ne feszegesd kérlek! Így is kavarodás van az érzelmeimben. Csak értesíteni szerettelek volna, hogy ne Niall-től tudd meg. - váltottam vissza az eredeti témára - De most leteszem, mert aludnom is kell valamikor, jó éjszakát szia! - nyomtam volna ki a telefont, amikor Harry megszólalt.

- Ana, várj!

- Miért?

- Csak annyit szeretnék... ugye Niall téged nem bántott? - kérdezte aggodalmasan.

- Nem, nem bántott! Ilyenről szó sincs! Ő nem bántana engem! És remélem téged sem. De arra jutottam, hogy jobb , ha nem találkozom többet veletek. Így mindenkinek jobb lesz. Louis-sal persze tartom a kapcsolatot, hiszem az unokatesóm, de a többiekkel nem. - magyaráztam, miközben a könnyeim folydogáltak.

- Ne tedd ezt, Annabelle! Kérlek, ne! - hallottam, hogy ő is a sírás határán van.

- De! Meg kell tennem a csapat érdekében! Viszlát Styles! Légy jó! - lassan vettem el a fülemtől a készüléket és kinyomtam.

Álomra hajtottam a fejem, ami hamar el is nyomott.

***

Dörömbölésre ijedtem fel. Mint mindig! Nem volt kedvem felkelni, de egyre erősebb lett a dörömbölés. Így fel kellett kelnem.

- Ki az? - nyújtózkodtam egy kicsit.

Válasz nem jött. Kinyitottam az ajtót. Az ajtó előtt egy közepes méretű vértócsa állt. A vér közepén egy levél volt.

'Mi lehet ez!' - halásztam ki a papírt.

Az írás így szólt:

' Miért tetted tönkre a One Direction-t? Lányok milliói a halálodat kívánja ,mert te feloszlattad a bandát! Adok egy tanácsot, jobb ha futsz Annabelle! Pakolj, és fuss!

Egy ismerős'

Reszkető kézzel dobtam el a lapot.

'Ez nem lehet, ilyen nincs! Nem,nem,nem,nem!..' - ráztam meg a fejem.

Felrohantam a szobámba, és a bőröndömet kezdtem telepakolni, amikor az egyik ablakom csattanását hallottam. Valaki betörte, egy kővel. Amikor kinéztem rajta, egy csomó One Direction rajongót láttam, akik az én házamnál gyülekeztek. Plakátokat tartottak a kezükben, amelyekre olyanok voltak írva, mint például: 'Meghalsz', 'Ez a te hibád' 'Minden miattad van, most bűnhődnöd kell 'és ehhez hasonlók. Az ijedségtől elsikítottam magam.

***

Ez ébresztett fel.

'Ugye, ez csak álom volt?' - néztem ki gyorsan az ablakon.

Az utcán néhány ember járt, de csönd volt és nyugalom.

'Hála..' - tettem a szívemre a kezem.

Megigazítottam az ágyamat, és kerestem magamnak valami kényelmes, de csinos ruhát.

Úgy döntöttem , mivel jobbra fordult az idő, ezért nyáriasabbra váltok, hogy a hangulatom is jobb legyen. Így egy sárga felsőt és egy rövidnadrágot vettem fel. 

'Új élet, új szabályok' - egyenesedtem ki - 'Kezdem a nagytakarítással!'

Ekkor világítani kezdett a telefonom. A kijelzőn, Louis neve villogott.

- Jó reggelt! Mi újság? - kérdeztem, feldobódott hangon.

- Neked is! Hallottam valamit, amit nem akarok annyira elhinni. - vágott a közepébe.

- Mit?

- Komolyan megszünteted a bandával a kapcsolatot?

- Igen, miért? - válaszoltam egyszerűen.

- Csak mert......